valakinek kapusnak is kell lennie…

először nézd meg, aztán mesélem: Incredible Goalkeeper Saves

Tényleg nézd meg! vagy már lehet, hogy nem is kell mesélnem? 🙂 és érted, hogy miért jó kapusnak lenni?

This is …

Kapus “pályafutásom” előtt…

általános iskolában én voltam a legkisebb és a gól lövés a nagyok játéka volt, talán innentől kezdődött, hogy “jó, akkor berendezkedek oda hátra”. Középiskolai 4 év elég gyorsan elment (Úristen 🙂 )… harcoltam én mindenhol (érettségit nem számolva), de egy konkrét játékra se emlékezem, csak a pályára. (szürke beton). Egyetemen a bajnokságokban ki-kisegítettem egy-egy csapatot. Ismét kezdett kialakulni, hogy inkább hátul vagyok. Persze a robbanékonyságom miatt, sokszor “kéredzkedtem” ki; csak a technikám nem volt elég ügyes, hogy jól be is fejezzem az akciókat. Csíszolgattam én ezen, főleg amikor a 3-4 fős kollégiumi focikat nyomtuk Szegeden. Volt, hogy én csodálkoztam a legjobban: megnyertük a kollégiumi foci bajnokságot Totyával meg a TF-es papírkutyákkal. Lett is esti hadd-el -hadd… Aztán Budapesten Péter barátom szervezett focit, ahol “grundoskodtunk”, majd komolyabb fordulatot az vett, hogy az egyik munkahelyemen az üzleti liga meccsekre eljártam. Itt már csak kapus voltam. És egyre kevesebb gólt kaptam. Majd kétszer megválasztottak legjobb kapusnak.

Kapus “pályafutásom” alatt…

Az üzleti ligában megtanultam, de hozzászokni sose tudtam, hogy az ellenfélen kívül a bíróval is “meg kell küzdeni”. Nem egyszer volt arra példa, hogy egy rossz bírói döntés révén az csapatszellem felborult. Erre a legsúlyosabb eset, az volt, amikor egyik ágazati bajnoksági rájátszásban az ellenfél kezezése után még ők hozhatták a labdát, amit (a mi csodálkozásunk miatt) a kapuba értékesítettek. Aztán ez miatt ki is kaptunk. Azt hiszem, hogy ezt nem tudta befogadni a fair agyam. Se azt, amit az egyik “gól király” is rendszeresen csinál(t ?): nem várja meg a kapust a kapuba érkezését oldaldobásnál, ha oldalra ki kellett futnia. A labdát bedobja a játéktérbe, míg a kapus próbál visszarohanni a kalitkájába. Persze gólt kell szereznie. De milyen áron? Az ilyen dolgokon nehezen tettem magam túl, persze tudatosítani mindig is kellett: a játék addig tart, ameddig a bíró a sípot meg nem fújja. Ebből az esetből is adódik: az ellenfelet meg kellett ismerni, és hozzá igazítani a játékot. Külön megköszöntem azoknak a játékosoknak, akik tényleg fair-play-jel játszottak. Ezekről, a meccsek eredményétől függetlenül, el lehetett mondani, hogy jó játék volt. Ezeket szerettem a legjobban; ha erős volt az ellenfél, lehetett fejlődni, ha egál, lehetett bízni a szerencsében, ha gyengébb, lehetett igazán a játékunkat játszani. Kb. ez volt.

…és akkor elérkeztünk egy sarkalatos kérdéshez: ki miért focizik. Sok esettel találkoztam, de kettőt kiemelnék: a cégnek a csapatépítő jellegét használták ki verseny formájában (kvázi, akik játszani szerettek volna) meg voltak, akik nyerni – bármi áron. És akkor itt hallottam / tapasztaltam nem túl etikus dolgokat is. A csapaton belül egyeznie kell a célnak. A hibákból tanulni kell, beépíteni a következő játékba, gyakorolni, – különben azt szoktam mondani, – lehet menni a grundra. Nálunk (az első üzleti ligás csapatomban) kavarodott pár dolog. Idővel úgy oldódott meg, hogy alakult egy másik, erősebb és eredmény centrikusabb  csapat, akik egyet akartak és tudásszintben is kiegyensúlyozottabb volt. Csapatkapitányunkat nemcsak tudása miatt, de embersége miatt is mindenki tisztelte, kedvelte. Csak, hogy tudd Imi:).

bemelegítés

Fontosnak tartottam a kapus bemelegítését és erre kértem is minden alkalommal a srácokat: rúgjanak párat nekem. Meg, hogy erre legyen is időnk még meccs előtt. Tehát egy kapusnak kell a leghamarabb megérkeznie. Egyrészt a ráhangolódás, másrészt a reakciók gyorsabbá tételére is kell az előtte való gyakorlás. Nem egyszer kell a hirtelen irányváltoztató labdát a kaputól eltolni. Idézgetni fogok az üzleti liga közvetítéseiből: – “Egyetlen komolyabb védenivalója akadt az IT-Services kapusának, Baricz lőtt fordulatból, Vainel lábbal hárított.” – “Zientak Zoltán hatalmas bombája alighanem az egyenlítést jelentette volna, ha Vainel Gyula nem véd parádésan, nem sokkal később pedig Szőke István csúsztatott fejese tévesztett éppen, hogy célt, a játékszer a kapufát is érintve hagyta el a játékteret. ” -“Németh tüzelt mindkét szélről, majd Lantos megpattanó lövését kellett összeszednie Vanielnek.

A kapusnak végig ott kell lennie fejben is. Azt csináltam, hogy ha nagyon nem jött a labda és fenntartsam az ingerküszöbömet, a kapufélfán húzódzkodtam vagy éppen gyakoroltam a kézen átfordulást, kézenállást. Egy ilyen alkalommal, amikor nagyon éreztem a labdát a játékot és az eredmény döntetlen volt, úgy éreztem, hogy enyém itt a tér: – “a mérkőzés embereként ünnepelhették őt társai, ahogy a találkozó nézői is Vainel Gergelyt, aki a játék 30. percében a korábbi kolumbiai válogatott, Rene Higuita legendáját keltette életre némi módosítással, az Uniqua léc alá tartó lövését védte kézenállva a kapus.
Íme az eredeti mozdulat: http://www.youtube.com/watch?v=yCxe4r6SjH0 
Nagyon funny volt. A srácok nem akartak hinni a szemüknek, ez volt az első eset. Uraltam a helyzetet és nagyon tetszett. Volt, hogy csináltam még ezt párszor, de ehhez megfelelő labda- ív és sebességnek kellett lennie. Mindig kivédtem így. Volt, hogy egy lábbal védtem ki, míg 2 kéz és másik lábtámasz volt, illetve volt, hogy hogy kézenállással sikerült. De a gyors és cseles lövéseket persze nem ilyen módszerrel kell védeni. Megvolt a belső komfort érzésem :).
– “A legveszélyesebbnek Molnár bizonyult, aki négyszer is tűz alá vette a vendégek kapuját, ám Vainel kétszer is nagy bravúrral hárított. 
– “ A végén több lövéssel is megkínálták Vainelt, a hazaiak kapusa azonban minden kísérletet hatástalanított
– “A félidő végén aztán Vainelnek is akadt munkája, két távoli kísérletet kellett hárítania, de egyik sem okozott neki különösebb gondot.

Ketrecben

Irányítani is kellett a hátvédeket. Ezt megszokni és tudatosítani nehezen ment az elején. Néha kiabálni kellett: vagy izgultam vagy nem hallották. Aztán egyre jobban ment, a többiek megszokták és figyeltek is rá(m). Ennek örültem. Aztán jöttek nagyon jó játékosok (pld. Taki) és maguktól tudták a helyüket. Ennek örültem a legjobban. Kezdett a csapat egymásra is figyelni. Ez időben kezdett a fenn említett erős csapat igénye kialakulni. Közben volt, hogy 3 különböző ligában védtem vagy éppen hívtak a Péter féle “grundra”. Mindegyiknek megvolt a maga specialitása. Az egyiknél többször kellett “7-eseket” védenem. Sose felejtem a srácok fejét: nagyon örültek: a legtöbbjét sikerült kivédenem. Néha csak annyira tudtam beleérni, hogy kapufára toljam ki, ritkábban ki is védtem.(–>)

Egyszer lemértem, hogy mennyivel tudom megrúgni a labdát: 82 km/h-val. wow. Persze a csatárok szerintem olyan 90 km/h vagy feletti is simán nyomják. 7 méterről amikor rúgják a labdát van 0,28 secundumod megoldani a helyzetet. “A teljesen széteső hazai védelmet és a gyakran kiszolgáltatott helyzetben hagyott Vígh kapust az utolsó percekben Bán Viktor kárpótolhatta volna, büntetőjét azonban védte Vainel.” No persze itt jön elő a “megjóslási tehetség”. Ki lehet számolni, hogy merre fog menni a labda: hogy helyezkedik a rugó, milyen lábas, mennyire ideges, és hogy mit néz előtte és manából le lehet kérdezni :). Szóval vagy ki lehet számolni vagy nagyon sokszor volt szerencsém. És próbáltam nagy felülettel védeni a kaput. “A térfélcserét követően az SAP nyitott akciókkal, Rozs került ziccerbe, Vaniel testtel hárított.

(–>) Ezzel tudtam motiválni / spannolni őket. És ez is fontos. A céges egész napos meccseken is kellett 7-eseket védeni. Bizony ilyenkor is nagy a “nyomás”, viszont ha kivéded félIsten vagy 🙂 és pld. lehet a kupából a sört locsolni. Jupiiiiiiii!

A játék és eredmény igényből épült közben egy erősebb csapatszellem, az erőseket magunk mellé vettük, majd ez kinőtte magát és lett egy szuper csapat, amire ma is úgy gondolok, hogy szinte bármit el tud(ott volna) érni. Ha van egy szuper jó kapusuk :D. ” legnagyobb lehetőség Vida Péter előtt adódott, közelről már-már csak az üres kapuba kellett volna passzolnia, ám a lövő cselére eldőlt Vainel kapus még hihetetlen bravúrral utána nyúlt a játékszernek, és lehalászta a támadó lábáról. ” A szinte szó a fociban a bírókon és az ellenfeleken is múlik. Minden pozícióra megvan a tapasztalt, csapatjátékos emberke. Van egy mindenki által elismert kapitány. Mi kell még? Pár sörözés (amit hiányoltam) és kész az örök Barátság feltétele! 🙂

Köszönöm szépen minden játék-társamnak, ellenfelemnek, külön a kapusoknak, bírónak (külön Krisztiánnak) és persze a szurkolóinknak (főleg Rbknak 😉 ) hogy elkísértek, lelkesítettek vagy éppen az állatot hozták ki belőlünk! “A félidő második 10 percében a Partner volt aktívabb, Kispéter, Mecsei és Szabó is megdolgoztatták Vainelt, ám az egyenlítés nem jött össze a sárga mezeseknek.” Jó játékot & kellemes szurkolást, feel the power!

Egy “nadserű” Csapat! 😉

statisztika:
2009-2010-ben Bp. Üzleti liga, “A liga” legjobb kapusa, csapat 3. helyezett.
2010-2011-ben Bp. Indoor Üzleti liga legjobb kapusa; Bp. Üzleti liga csapatai közül, szám szerint 66, közül az egyetlen kapus, aki 10 kapott gól alatt kapott: 9. Ezt az eredmény Molnár Lacival együtt értük el. Laci 7 félidőt védett 5 gólt kapott, én 9 félidőt védtem és 4-et kaptam. Átlagosan 26 gólt kaptak a kapusok. Vezettem statisztikát 🙂 (http://www.uzletiliga.hu/eredmenyek/table.php?eid=112)

képek

zene

kapus bravúrok (15min)

pszichológia

Kapus “pályafutásom” után…
Sajnos a focit abbahagytam egy másik sportért: a Hegymászásért. Minden vég valaminek a kezdete. Egyrészt nagyon sajnáltam, másrészt egy olyan másik világot engedtem be magamba, amit semmilyen más sport nem tud pótolni. Megtaláltam a Mestereket és a segítségükkel lépkedek feljebb és feljebb! Excelsior!

Advertisements

3 responses to “valakinek kapusnak is kell lennie…

  1. Hát? /-tal nem kezdünk mondatot/ ehhez szinte semmit nem tudok hozzá fűzni. Sajnálom, hogy szinte soha nem is láttalak a pályán, de tudod én tornábol is fel voltam mentve. 🙂 Héha olvastam focis pályafutásodról, mikor felhívad figyelmemet egy-két bravuros dologra.
    Azt tudod, hogy én is fotbaloztam 3 évig? Még annak idelyén a Kohász gyerek csapatában. Egy kéz törés és a lustaság vetett véget focis pályafutásomnak.
    puszi apa

    • Jézusom! Mik derulnek ki! :))) igy pont 33 év utan! 😀
      jo tudni! 🙂 koszi, h elmondtad, neha tobbet meselhetnel Magadrol! 😉

  2. Kerek, infódús történet! Szépen összehoztad!
    Külön élmény volt az oldalpadon izgulni!, bíztatni, olykor Juditnénivel megbeszélni. Mosolygós múltbéli idők! 🙂
    (azért jó látni, hogy van néha felelevenítésre igény mindkép oldalról 🙂 Gyuszimostmárakarmenni 🙂 ). Hajrá Vainel kapus!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s