Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem távozott, nem marad semmi, csak én magam.
Paul nyelt egyet, hirtelen megérezte szája nedvességét.Felrémlett benne, amikor szomjúságról álmodott. A gondolat, hogy embereknek annyira szükségük van vízre, hogy saját testnedveiket recirkulálják, vigasztalhatatlanná tette.
– Nagy érték ott a víz – mondta.
Hawat bólintott, és azt gondolta: Lehet, hogy az én viselkedésem érezteti vele, milyen komoly ellenfél az a bolygó. Persze őrültség is lenne úgy odamenni, hogy ne legyen meg bennünk a kellő elővigyázatosság.
Paul felnézett a tetőablakra, látta, hogy közben eleredt az eső. Elnézte, ahogy a szürke metaüvegen szétterjed a nedvesség. – Víz – mondta.
– Megtanulod majd nagyra becsülni a vizet – mondta Hawat. – Mint a herceg fia, sohasem leszel szűkében, de látni fogod magad körül a vízinség gyötrelmeit.
Paul megnyalta az ajkát, visszagondolt egy héttel korábbra, a Tisztelendő Anya próbatételére. Az öregasszony is mondott valamit a vízínségről.
“Megismered majd a temetősíkságokat – mondta -, a kopár sivatagokat, a száraz pusztaságot, ahol nincs semmi, csak a fűszer és a homokféreg. Sötétre fested a szemedet, hogy ne vakítson a nap. Barátságos menedéknek számít majd egy mélyedés, ahol nem ér a szél és nem vagy szem előtt. A saját lábadon kell járnod, nem lesz topter, sem homokfutó, sem hátasállat.”
Pault sokkal inkább az öregasszony hangja ragadt magával – az éneklő reszketeg hang -, semmint a szavai.
“Amikor az Arrakison élsz – mondta -, khala, pusztaságban élsz majd. A holdak lesznek a barátaid, a nap az ellenséged.”
Paul érezte, hogy az anyja otthagyta az ajtó melletti őrhelyét, odament melléje. Ő is fölnézett az öregasszonyra, és azt kérdezte: “Semmi reményt nem látsz, Tisztelendő Anyám?”
“Az apa számára nem”. Csendre intette Jessicát, a fiúra nézett. “Vésd az emlékezetedbe, fiam: Minden világnak négy pillére van.” Feltartotta négy göcsörtös ujját. “A bölcsek tudása, a hatalmasok igazságossága, a bátrak vitézsége és az igazak imádsága. De mindez mit sem ér… – ökölbe szorította a kezét – …olyan uralkodó nélkül, aki érti az uralkodás művészetét. Ez legyen az, amit megtanulsz és továbbadsz!”
Egy hét telt el a beszélgetés óta. A Tisztelendő Anya szavai csak most kezdtek a helyükre kerülni Paul tudatában.
Még egy napot töltünk itt, gondolta. Elmegyünk. A távozás gondolata most hirtelen valóságosabb lett, mint eddig bármikor. Eszébe jutott még valami, amit az öregasszony mondott. Egy világ rengeteg dolognak az összessége – az embereknek, a földnek, a növényeknek, állatoknak, a holdaknak, az árapálynak, a napoknak. Az eredmény a természetnek nevezett ismeretlen végösszeg, egy bizonytalan eredő, a most érzete nélkül. Paul eltűnődött: Mi az a most?
Mire tudott támaszkodni Lady Jessica a megpróbáltatások idején? Gondoljátok át alaposan ezt a Bene Gesserit-mondást, és talán kiderül belőle: ” Az az út, amelyen a legkisebb kitérő nélkül végigmennek, sehová se vezet. A hegyre csak kicsit mássz fel, hogy kipróbáld hegy-e. A hegytetőről nem láthatod a hegyet.”
Minden Nagy Háznak az emberek adták az igazi erejét, gondolta. És eszébe jutottak Hawat szavai: “Emberektől elválni szomorúság; de egy hely, az csak egy hely.”
Mennyire átáll az elme a környezetre, gondolta Jessica. Eszébe jutott egy Bene Gesserit-gondolat: “Az elme, ha nagy nyomàs nehezedik rà, egyarànt kitèrhet pozitìv ès negatìv irànyba: fölfelè ès lefelè. Úgy kèpzeljètek el, mint egy spektrumot, amelynek a negatìv vègèn az öntudatlansàg van, a pozitìv vègèn pedig a hipertudatossàg. Ès azt, hogy nagy megterhelès esetèn merre mozdul el az elme, erősen befolyàsolja a kikèpzèse.”
Mindegyikünkben lakozik egy ősi erő, amely elvesz, ès egy màsik, amely ad. A fèrfinak szinte egyàltalàn nem esik nehezère, hogy benèzzen önmagàban oda, ahol az elvevő erő lakozik, de szinte lehetetlen, hogy belelàsson a màsik, adakozò erőbe anèlkül, hogy elveszìtenè fèrfi voltàt. A nő szàmàra fordìtott a helyzet.
Jártamban - keltemben... 